TARTALOM
BEVEZETÉS
I. AZ EGYHÁZ SZŰZ MÁRIÁRÓL
Az Egyház Szűz Máriáról - Bevezetés
Az Egyház Szűz Máriáról 1. - Dogmák a XX. század elején
Az Egyház Szűz Máriáról 2. - A skolasztika fénykorában
Az Egyház Szűz Máriáról 3. - Szűz Mária, mint társmegváltó?
Az Egyház Szűz Máriáról 4. - Ferenc pápa a Szűzanyáról
II. TANÍTÁSOK
Védjük meg a vallásunk szimbólumait!
Félelem vagy ima?
Csomóoldó Boldogasszony
A bennünket boldogítót ünnepeljük (Perlaki Flórián atya beszéde Nagyboldogasszony ünnepére.)
Perlaki Flórián: Életem üzenete. Könyvismertető
Perlaki Flórián: Az élet útját mutatod nekem… Könyvismertető
Isten akarata (Perlaki Flórián atya beszéde.)
Mária kis tükörképe (Perlaki Flórián atya beszéde.)
Isten anyja a mi anyánk is (Perlaki Flórián atya beszéde.)
III. MEGVALLÁSOK
Hogyan vezetett el a Szűzanya a gyógyító Jézushoz?
IV. KATOLIKUS KARIZMATIKUS ÍRÁSOK
Dr. Hegyi Ferenc: A szent gyógyulás (Könyvismertető)
Dr. Hegyi Ferenc: Fogadd el Isten szeretetét! A karizmatikus kereszténység alapjai (Könyvismertető)
BEVEZETÉS
Az üdvtörténet központi
alakja Jézus Krisztus.
Az Atyaisten úgy látta jónak, hogy elküldje a földre fiát, valóra váltani a megváltás tervét. Jézus Isten és ember. A Szentlélek által, de földi anyától született. Így aztán – ahogyan Szt. Bonaventura megjegyezte – a földön nem volt atyja, az égben nem volt anyja.
A megváltás művét Jézus hajtotta végre, akinek isteni oldala maga az Atya. (Jn 17,11 ; Jn 17,22) Az üdvözülés útját is megadta Jézus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam” (Jn 14,6)
Krisztus keresztjét – azaz a megváltás művét – vizsgálva azt látjuk, hogy a megváltás történetében van egy különleges státuszú asszony, ő Jézus anyja, Mária akit az egyértelmű és gyors azonosítás végett általában Szűz Mária névvel tisztelünk meg.
Mária szüzessége elemi fontosságú kérdés. Jézus fogantatása előtt Máriának szűznek kellett lennie, hogy biztosítsa az Istengyermek tiszta befogadását. Jegyese, későbbi házastársa, József „nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút”. (Mt 1,25)
A keresztény világban Jézus édesanyjával kapcsolatos nézetek erősen megoszlanak. Míg a protestánsok Jézus anyjában, Szűz Máriában, egy tisztelendő, de közönséges halandót látnak, addig mi, katolikusok, különleges státuszú szentként tiszteljük.
Szűz Mária különleges elismerését a tanítóhivatal részéről a Mária-dogmák foglalják össze. Jámbor híveink pedig a következő okok miatt ragaszkodnak Szűz Máriához:
- Szerető támogatását érzi az, aki hozzá fordul bajaival. Sokan ezt eleve istentelenségnek tartják, mert szerintük csak Istenhez lehet imádkozni. Mi azonban hiszünk a szentek közösségében, és ezen belül bárkihez imádkozhatunk – közbenjárásért. Szűz Mária emberszeretete és a rajta keresztül érkező kegyelmek eredményezik, hogy őt mennyei Édesanyánknak tartjuk. Se szeri, se száma az ő közbenjárására meggyógyultaknak. E sorok írója is ezek közé tartozik.
- Szűz Mária emberszeretetét az is mutatja, hogy szorgalmasan munkálkodik az üdvözítés tervén. A távoli múlttól napjainkig folyamatosak a csodatételei. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a célja gyenge hitünkben megerősíteni minket, vagy akár hitetlenek megtérítése. Ugyanakkor arra is gondolhatunk, hogy a Szűzanya előtt nem csak a távoli, lelki cél lebeg, hanem beavatkozásában ott lehet a szenvedés miatti részvét is.
Az Egyház ezeket a csodákat magánkinyilatkoztatásként kezeli, és nem tarja szükségesnek az üdvözüléshez, hogy valaki ilyenben részesüljön. Ez természetesen igaz, de magától értetődőnek tarjuk a magánkinyilatkoztatások hasznosságát az ember lelki élete szempontjából.
Ugyanakkor sok régebbi nagy jelenést az Egyház kivizsgált és elismert.
Sajnos, mindig voltak szélhámosok, csalók, akik valamilyen ok miatt kitaláltak közléseket vagy látomásokat. Ezért aztán óvatosnak és körültekintőnek kell lennünk.
- A katolikus magyarságnak történelmi oka is van arra, hogy ragaszkodjon a Szűzanyához.
A magyar hitéleti hagyományokban mélyen benne él a Szűzanyánk. A Nagyboldogasszony kultusz már évezredes, és a történelem viszontagságai ezt rendszeresen megerősítették.
Amikor I. István király halála előtt földi mérce szerint reménytelennek látta államának jövőjét, felajánlotta az országot Nagyboldogasszonynak. Ez aztán a köztudatba is átkerült, és így lettünk Regnum Marionum – Mária országa. Ez egy ideig Magyarország hivatalos neve is volt.
A törökök kiűzetését is Mária közbenjárásának tulajdonította vallásos népünk. Sok templomunkban láthatunk a félholdon álló Szűzanya szobrot, jelezve a neki tulajdonított szerepet a pogány félhold legyőzésében.
És ma hol tartunk?
Világjárvány, hibrid forradalmak, háborúk, gazdasági recesszió, antagonisztikusan megosztott társadalmak, totális, világméretű erkölcsi válság, a keresztény értékek és hagyományok elutasítása, sőt, keresztényüldözés. Világszerte templomok égnek.
Gyanús vallásújítási folyamatok, katolikus pap javasolja a Szűzanya háttérbe szorítását, arra hivatkozva, hogy így közeledünk a protestánsokhoz – bizonyára mindenki tudná folytatni ezt a sort.
Tudjuk, hogy már több Szűzanyának szentelt magyar nyelvű fórum van. Nem akarunk versenyezni az ott dolgozó testvéreinkkel, erre lehetőségünk sincs, támogatást mi kizárólag Istentől kapunk. Együttműködésre természetesen hajlandóak vagyunk. Úgy gondoljuk azonban, ha több a munkás, az csak jó lehet.
Hangsúlyozzuk, hogy a Szűzanya alakját az üdvtörténetből kiszakítani nem lehet. A Szűzanya nagyságát és fényét Jézustól kapja. Alakja Jézustól nem választható el. Ezért - bár a lapunk a Szűzanya tiszteletét hangsúlyozza – hitéletünk középpontjában Isten megváltó terve és tevékenysége áll, a maga teljességében. A Katolikus Egyház álláspontjához se hozzátenni, se elvenni nem akarunk.
Reméljük, hogy Jézus urunk és a Szűzanyánk szerető támogatásával hozzá tudunk járulni Máriás magyarságunk lelki erősödéséhez.
Az Atyaisten úgy látta jónak, hogy elküldje a földre fiát, valóra váltani a megváltás tervét. Jézus Isten és ember. A Szentlélek által, de földi anyától született. Így aztán – ahogyan Szt. Bonaventura megjegyezte – a földön nem volt atyja, az égben nem volt anyja.
A megváltás művét Jézus hajtotta végre, akinek isteni oldala maga az Atya. (Jn 17,11 ; Jn 17,22) Az üdvözülés útját is megadta Jézus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam” (Jn 14,6)
Krisztus keresztjét – azaz a megváltás művét – vizsgálva azt látjuk, hogy a megváltás történetében van egy különleges státuszú asszony, ő Jézus anyja, Mária akit az egyértelmű és gyors azonosítás végett általában Szűz Mária névvel tisztelünk meg.
Mária szüzessége elemi fontosságú kérdés. Jézus fogantatása előtt Máriának szűznek kellett lennie, hogy biztosítsa az Istengyermek tiszta befogadását. Jegyese, későbbi házastársa, József „nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút”. (Mt 1,25)
A keresztény világban Jézus édesanyjával kapcsolatos nézetek erősen megoszlanak. Míg a protestánsok Jézus anyjában, Szűz Máriában, egy tisztelendő, de közönséges halandót látnak, addig mi, katolikusok, különleges státuszú szentként tiszteljük.
Szűz Mária különleges elismerését a tanítóhivatal részéről a Mária-dogmák foglalják össze. Jámbor híveink pedig a következő okok miatt ragaszkodnak Szűz Máriához:
- Szerető támogatását érzi az, aki hozzá fordul bajaival. Sokan ezt eleve istentelenségnek tartják, mert szerintük csak Istenhez lehet imádkozni. Mi azonban hiszünk a szentek közösségében, és ezen belül bárkihez imádkozhatunk – közbenjárásért. Szűz Mária emberszeretete és a rajta keresztül érkező kegyelmek eredményezik, hogy őt mennyei Édesanyánknak tartjuk. Se szeri, se száma az ő közbenjárására meggyógyultaknak. E sorok írója is ezek közé tartozik.
- Szűz Mária emberszeretetét az is mutatja, hogy szorgalmasan munkálkodik az üdvözítés tervén. A távoli múlttól napjainkig folyamatosak a csodatételei. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a célja gyenge hitünkben megerősíteni minket, vagy akár hitetlenek megtérítése. Ugyanakkor arra is gondolhatunk, hogy a Szűzanya előtt nem csak a távoli, lelki cél lebeg, hanem beavatkozásában ott lehet a szenvedés miatti részvét is.
Az Egyház ezeket a csodákat magánkinyilatkoztatásként kezeli, és nem tarja szükségesnek az üdvözüléshez, hogy valaki ilyenben részesüljön. Ez természetesen igaz, de magától értetődőnek tarjuk a magánkinyilatkoztatások hasznosságát az ember lelki élete szempontjából.
Ugyanakkor sok régebbi nagy jelenést az Egyház kivizsgált és elismert.
Sajnos, mindig voltak szélhámosok, csalók, akik valamilyen ok miatt kitaláltak közléseket vagy látomásokat. Ezért aztán óvatosnak és körültekintőnek kell lennünk.
- A katolikus magyarságnak történelmi oka is van arra, hogy ragaszkodjon a Szűzanyához.
A magyar hitéleti hagyományokban mélyen benne él a Szűzanyánk. A Nagyboldogasszony kultusz már évezredes, és a történelem viszontagságai ezt rendszeresen megerősítették.
Amikor I. István király halála előtt földi mérce szerint reménytelennek látta államának jövőjét, felajánlotta az országot Nagyboldogasszonynak. Ez aztán a köztudatba is átkerült, és így lettünk Regnum Marionum – Mária országa. Ez egy ideig Magyarország hivatalos neve is volt.
A törökök kiűzetését is Mária közbenjárásának tulajdonította vallásos népünk. Sok templomunkban láthatunk a félholdon álló Szűzanya szobrot, jelezve a neki tulajdonított szerepet a pogány félhold legyőzésében.
És ma hol tartunk?
Világjárvány, hibrid forradalmak, háborúk, gazdasági recesszió, antagonisztikusan megosztott társadalmak, totális, világméretű erkölcsi válság, a keresztény értékek és hagyományok elutasítása, sőt, keresztényüldözés. Világszerte templomok égnek.
Gyanús vallásújítási folyamatok, katolikus pap javasolja a Szűzanya háttérbe szorítását, arra hivatkozva, hogy így közeledünk a protestánsokhoz – bizonyára mindenki tudná folytatni ezt a sort.
Tudjuk, hogy már több Szűzanyának szentelt magyar nyelvű fórum van. Nem akarunk versenyezni az ott dolgozó testvéreinkkel, erre lehetőségünk sincs, támogatást mi kizárólag Istentől kapunk. Együttműködésre természetesen hajlandóak vagyunk. Úgy gondoljuk azonban, ha több a munkás, az csak jó lehet.
Hangsúlyozzuk, hogy a Szűzanya alakját az üdvtörténetből kiszakítani nem lehet. A Szűzanya nagyságát és fényét Jézustól kapja. Alakja Jézustól nem választható el. Ezért - bár a lapunk a Szűzanya tiszteletét hangsúlyozza – hitéletünk középpontjában Isten megváltó terve és tevékenysége áll, a maga teljességében. A Katolikus Egyház álláspontjához se hozzátenni, se elvenni nem akarunk.
Reméljük, hogy Jézus urunk és a Szűzanyánk szerető támogatásával hozzá tudunk járulni Máriás magyarságunk lelki erősödéséhez.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Az Egyház Szűz Máriáról
Bevezetés
Az Egyház álláspontja Szűz Máriával kapcsolatban történetileg változott, és ma is változóban van.
Ez az Egyház vezetésének inkább okoz gondot, mint a híveknek, de a hitoktatás során jól érzékelhetünk eltéréseket. A magyar kultúrkörben ez különösen fontos kérdés, hiszen hazánkban a katolikus hitnek mindig immanens, hívők tömegei által megélt része volt a Szűzanya tisztelete.
A Mária tisztelettel kapcsolatban több nagyszerű írás is elérhető. Ezek nagyobb része a vallási tevékenyéget hivatott támogatni. Kevesebb az olyan munka, amelyik a Szűz Máriával kapcsolatos kérdéseket teológiai szempontból elemzi. Bár a Szűzanyát szeretők nyilván elsősorban ima segédleteket várnak, akit érdekel, jól teszi, ha elolvas elméleti írásokat is.
Máriás hitünket a reformációtól kezdve hevesen támadják. Bár ezek kívülről, a protestánsoktól indultak, ennek hullámai sajnos begyűrűztek a Katolikus Egyházba is. A külső (protestáns) bírálatokra akár legyinthetnénk is, de az egyházszakadás megszüntetésének programja időről-időre fölerősödik a Katolikus Egyházban is. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a közeledés érdekében részben, de akár egészben is, feláldozhatjuk a Szűzanya kultuszunkat.
Mi nem tartjuk illetékesnek magunkat kritikai álláspont megfogalmazására. Azt viszont szükségesnek tartjuk, hogy ismertessük az Egyház álláspontját. Egy szándékosan rövid terjedelmű cikksorozatban kívánjuk ismertetni a Szűzanyára vonatkozó elképzeléseket, dogmákat, tételeket.
Az egyes írások nem időrendben követik egymást, a megírás sorrendjében adjuk közre.
Ezeknek az írásoknak nem az a célja, hogy közzétegyük, milyen a Szűzanyánk, és hogyan tevékenykedik. Erről más rovatokban írunk. Itt azt mutatjuk be, hogyan vélekedik róla az örök Egyház a véges jelenben. Reméljük, hogy a két megközelítés valahol harmonizálni fog.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Dogmák a XX. század elején
Az alábbiakban főleg Schütz Antal Dogmatika könyvére támaszkodva
ismertetjük a Szűz Máriára vonatkozó hivatalos katolikus tanítást. A
hivatkozott könyv első kiadása 1922-ben jelent meg.A mai egyházi nyelvhasználatban a dogma olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak tudatos tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít. Egy tételnek ez a legmagasabb teológiai minősítése. Azt jelzi, hogy azt isteni és egyházi hittel kell elfogadni, azaz isteni és egyházi tekintély kezeskedik az igazságáról. (Magyar Katolikus Lexikon, dogma címszó.)
Eddig az Egyház négy Mária dogmát fogadott el.
1. Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istenanya.
Ezt a dogmát a (431: az efezusi zsinat fogadta el 431-ben.
Alapvető jelentőségű, mert minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, a dogma által megfogalmazott tényben rejlik.
Mária Istenanyaságát január elsején ünnepeljük.
2. Mária szűz a szülés előtt, a szülésben és a szülés után, azaz Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt.
Ez a dogma hitvallásban megfogalmazott hittétel, ld. apostoli hitvallás.
3. Szeplőtelenül fogantatott, azaz létének első pillanatától kezdve mentes az eredeti bűntől.
Ezt a dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa az Ineffabilis bullában.
Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8-a.
4. A halála után nemcsak lélek, hanem test szerint is fölvitetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna.
Ezt a dogmát XII. Pius pápa 1950-ben hirdette ki a Munificentissimus Deus című konstitúcióban.
Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e.
Egyéb, az Egyház által elfogadott
tételek Máriáról
5. Istentől kapott különös kiváltságánál fogva az élete egész folyamán mentes
volt minden súlyos és bocsánatos személyes bűntől. Ez a Tridenti Zsinat 6. ülésén megfogalmazott katolikus igazság.
6. Egész élete folyamán mentes volt a rendetlen kívánságtól (teológiai alapon biztos).
7. Halálával lelke Isten boldog színelátására jutott, teste pedig nem indult oszlásnak, hanem nyomban a megdicsőült test állapotára emelkedett (teológiailag biztos).
III. Sándor pápa Ikonium szultánjának írt levelében fogalmazta meg, 1169-ben.
8. Szűz Mária kiváltságos módon üdvösségünk közvetítője (teológiailag biztos).
9. Szűz Mária megdicsőült állapotában minden kegyelem közvetítője. Valószínű nézet.
10. Szűz Máriát kiváló vallásos tisztelet illeti meg (teológiailag biztos).
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Az Egyház Szűz Máriáról 2.
A skolasztika fénykorában
A
Szűzanya tisztelete a XIII. századi nagy skolasztikus teológus, Szent
Bonaventura (1217/18-1274) munkásságában csúcsosodott ki.A skolasztika fénykorában
Szent Bonaventura zseniális hittudós volt, aki méltán kapta az Egyháztól a Szeráfi Doktor címet. Halála előtt nem sokkal bíboros lett.
Ő volt a ferences rend első általános generálisa. A rend Szent Ferenc halála után igen nehéz helyzetbe került. Mintegy 30000 tagja volt, de nem volt rendes szervezete, életüket belviszály is nehezítette. Van, aki azt mondja, hogy a ferences rendet Szent Bonaventura hozta létre, Szent Ferenc „csak” közösséget alapított. A rend számunkra most két szempontból is fontos. Alig érthető, hogy Bonaventura a rend újjászervezésével kapcsolatos tevékenysége mellett mikor és hogyan volt képes olyan sokat írni. A másik éppen Szűzanyánkhoz kapcsolódik. A rendi élet szabályozása során merült fel az igény, hogy Szűz Mária tiszteletét is beillesszék a zsolozsmába. Első sorban ennek az igénynek a kielégítésére született meg az a mű, amit általában „A Boldogságos Szűz Mária zsoltárkönyve” néven emlegetnek.
A cím problémás, ugyanis az eredeti cím magyarul így hangzik: „A Boldogságos Szűz Mária nagy zsoltárkönyve”. Van egy kis zsoltárgyűjteménye is. Az igazság az, hogy aki ezt olvasta, tudja, hogy nem várható a kis zsoltárok fordítása. Az ugyanis gyönyörű vers, értelemszerűen latinul. Hasonlóan nem remélhetjük a „Super Canticum Salve Regina” fordítását sem. Egyszerre kellene tudni hozzá latinul és költőnek lenni. Aki tud latinul, annak megéri elolvasni ezt a két kis remekművet, maradandó élményt adnak.
A Boldogságos Szűz Mária zsoltárkönyve igen népszerű lett. A szerzetesközösségek örömmel használták. A könyvnyomtatás megjelenése után sokszor kiadták, különböző nyelveken. Még magyarra is lefordították. Bécsben jelent meg 1660-ban, Kéri Sándor fordításában. A könyvről másolatot nem tudtunk szerezni, így aztán le kellett fordítani ismét. E szellemi vállalkozás nagyságát csak az tudja felbecsülni, aki olvasott már Bonaventura írást eredetiben.
Ez a mű a Mária tiszteletnek az egyik sarokpontja. Ádáz támadások érték és érik. Mind a mai napig a protestánsok ezen a művön keresztül akarják bebizonyítani, hogy a katolikusok istenkáromlók. Az erre vonatkozó vitákból néhány polcra való könyv született. E sorok írója átrágta magát rajtuk, aminél épületesebb munkában volt már része. Nem lehet azt bebizonyítani, ami nem igaz, de erőlködni lehet.
Az Egyházon belül is vannak különböző szintű bizonytalanságok. Bonaventura összes művének egyik kiadásából (Quaracchi*, 10 kötetes) kihagyták, és a könyvben három helyen is megjegyzik, hogy a fenti művet kihagyták, „mert azt az Egyház soha nem kanonizálta”. Hogy ezen mit értettek, az nem teljesen világos, mert a BVM zsoltárai (a másik fentebb említett két kisebb művel együtt) az 1596-os vatikáni kiadásban is benne van.
Bonaventura zsoltárainak az utóhatása igen jelentős. Régi, kopott, gépelt papírokon, rossz fénymásolatokon érhető el – ha egyáltalán elérhető. Ráadásul az a tapasztalat, hogy az egyes szövegek között elfogadhatatlanul nagy az eltérés. Végül úgy döntöttünk, hogy lefordítjuk és közre adjuk.
Szent Bonaventura: A Boldogságos Szűz Mária zsoltárkönyve c. írása itt érhető el PDF, EBOOK és MOBI formátumokban.
Ehhez a cikkhez írt kulturális mellékletünket itt találja.
* A hivatkozott mű: S. BONAVENTURAE: OPERA OMNIA (Quaracchi) 1882. Elérhető: https://www.documentacatholicaomnia.eu
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Az Egyház Szűz Máriáról 3.
Szűz Mária, mint társmegváltó?
Történeti áttekintésSzűz Mária, mint társmegváltó?
Szűz Máriával kapcsolatban a társmegváltó (co-redemptrix) fogalma a XV. században vetődött föl. A pápák közül Szt. X. Pius és XI. Pius használta ezt a megnevezést. XII. Pius elutasította. Később - a II. Vatikáni Zsinat alatt többen szerették volna elfogadtatni valamilyen formában dogmaként Mária társmegváltóságát. A zsinat azonban félreérthetőségre hivatkozva ezt elutasította. VI. Pál és Szt. II. János Pál viszont ismét használta ezt a titulust. Sőt, II. János Pál dogma szintű kihirdetésére készült, és az ehhez szükséges előkészületeket el is indította. Molnár Gyula mariológus 2002-ben még biztosnak tekintette az ötödik Mária-dogma kihirdetését.1
II. János Pál 1985-ben, a pápaságának 6. évében, az Ecuadorban tett látogatása során kereste föl Guayaquilt. Itt beszélt először nagy nyilvánosság előtt arról, hogy "Máriának, az isteni Megváltó társaként betöltött feladata nem fejeződött be Fiának megdicsőülésével." Ez a mondat nagy visszhangot váltott ki.
Világszerte jelentős támogatást kapott a dogma tervezete. 2004-ben a Vatikánt elözönlötték a levelek, melyekben kérték az új hittétel kihirdetését. II. János Pál 2005-ben bekövetkezett halálával az új dogma kérdése háttérbe szorult.
Természetesen ellenzők is voltak. A Katolikus Egyházon belül azok, akiknek az ökumenkikus folyamatok fontosabbak voltak, mint Mária, ellenezték az új hittétel kihirdetését. Ők már az eddigi Mária-dogmákat is feladták volna, nem hogy újabbat elfogadjanak.
Jellemző módon a leghevesebb támadás onnan jött, ahonnan szokott: a protestáns egyházak egy részétől.
Ezekről az összefüggésekről részletes, de tömör írásokat olvashatunk az University of Dayton honlapján.2
A társmegváltó (co-redemptrix) fogalma
Mit értenek azon, hogy Mária társmegváltó? Röviden így szokták magyarázni:
„Mária a földön Jézusnak a társa volt. Jézus volt a Megváltó. Akkor Mária társmegváltó.”
Ez a kis gondolatmenet nyelvi és logikai hibát is tartalmaz.
Egy példán mutatjuk be a nyelvi hibát. Az uralkodó felesége társa az uralkodónak. Akkor ő társuralkodó? Nyilván nem, bár az uralkodásban való részvétele a gyakorlatban a legkülönbözőbb szintű lehet.
Logikailag pedig az első két állításból az következik, hogy Mária a Megváltó társa volt, és nem az, hogy társmegváltó.
Ha tehát igaz az, hogy Szűz Mária társmegváltó volt, akkor az további magyarázatra, alátámasztásra szorul. Természetesen léteznek érvek és ellenérvek, amiket itt felsorolni nem kívánunk.
A katolikusvalasz.blog.hu egy 2019-es bejegyzésében kiáll a társmegváltóság mellett, és pro-kontra érveket ismertet. 3
A Szűzanya a gyermek és felnőtt
Jézussal a kereszten
Feszület a római Santa Maria Maggiore-bazilika mellett
(Forrás: katolikusvalasz.blog.hu)
Feszület a római Santa Maria Maggiore-bazilika mellett
(Forrás: katolikusvalasz.blog.hu)
Annyi biztos, hogy a társmegváltóságra vonatkozó dogma mostanában nem fog megszületni. Ferenc pápa elutasítja a társmegváltásról szóló gondolatokat. Erről a „Ferenc pápa a Szűzanyáról” című cikkben olvashatunk.
Jegyzetek
1Molnár Gyula (2006) Mária a történelemben. Székelyudvarhely, Küküllői Esperesi Kerület
e-könyv változat: https://mek.oszk.hu/03600/03635 (több formátumban)
2https://udayton.edu/imri/mary/c/co-redemptrix-as-dogma.php Letöltve: 2021. 06.17.
3 https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/12/13/maria_tarsmegvalto Letöltve: 2021. 06.17.
Megjegyzés: A dogmák kérdésében teljes egészében elismerjük a Katolikus Egyház jogát azok kimondására és tanítására. A fenti írás ismeretterjesztő célú, szándéka szerint segít megérteni a hitéletben zajló folyamatokat.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Az Egyház Szűz Máriáról 4.
Ferenc pápa a Szűzanyáról
II. János Pál pápa halálával megszakadt egy mariológiai törekvés.
Máriára vonatkozó nézeteiről az Egyház első embere sokáig nem
nyilatkozott. Eljött azonban ennek az ideje is. Ferenc pápa a Szűzanyáról
Ferenc pápa 2019. december 12-én este ünnepi szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában a Guadalupei Boldogságos Szűz Máriának, Mexikó, Amerika és a Fülöp-szigetek védőszentjének tiszteletére.
Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy a pápa beszéde teljes terjedelmében, szó szerinti fordításban megtalálható a Magyar Kurír 2019. december 13-i számában. Az idézeteket pontosan vettük át,Tőzsér Endre SP fordítása szerint.
Észrevételeink a következők:
1. Ferenc pápa közvetetten ostobaságnak nevezte Mária társmegváltóságára vonatkozó gondolatot:
„Sosem mutatkozott társmegváltónak. Nem, ő tanítvány.”
„Amikor egyesek olyan történetekkel jönnek, hogy ezt vagy azt ki kellene dogmaként jelenteni Máriáról, ne vesszünk el az ostobaságok között: Mária nő, ő a mi asszonyunk, Mária az ő Fiának anyja, a hierarchikus Anyaszentegyházé, és Mária meszticcé vált, népeink asszonya, aki 'keveredett' Istennel.” (Kiemelések tőlem. Szerk.)
2. A katolikus vallásban szokásos, Máriához kapcsolt címeket néhány kivételével elutasította. Azokat a gyermeki szeretet megnyilvánulásainak, azaz objektíve hiteltelennek minősítette:
„Mária nő, Mária anya, más lényeges cím nélkül. A többi cím – gondoljunk a loretói litánia megszólításaira – szerelmes gyermekektől származnak, akik anyjuknak éneklik azokat, de azok nem érintik Mária létének lényegét: ő nő és anya.”
3. Máriát szerinte ténylegesen (valóságosan, nem érzelmeink által átszínezve) csupán három jelző illeti meg:
„Mária nő, Mária anya, ... . És a harmadik melléknév, amelyet őt szemlélve mondanék: kevert fajúvá tette magát, meszticcé vált.”
Azaz: Mária nő, anya és mesztic.
4. Megjegyezzük, hogy Ferenc pápa használt más címeket és jelzőket is a Szűzanya nevéhez kapcsolva, az egyébként rövid, de láthatóan igen gondosan megszerkesztett homíliában.
Ezek a következők: tanítvány; a mi anyánk; a mi asszonyunk; népeink anyja; mindannyiunk anyja; az Egyház anyja; az Egyház előképe; szívünknek, lelkünknek az anyja.
Forrás:
Magyar Kurír
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Perlaki Flórián: Életem üzenete
(Könyvismertető)
(Könyvismertető)
Néhány napja nagyszerű ajándékot kaptam. Perlaki Flórián atya „Életem üzenete” című könyvét küldte el nekem Kökényesi Ferenc teológus testvérünk.
Döbbenten néztem a borítóját. Micsoda finom érzés- és gondolatvilág! A természet, az ember, és az Isten harmóniája. Kis pont a közepén az ember, mégis érte van minden...
A jelmondat a borítón: „ Azt sem tudom, mit akarjak. Én most már nem akarok semmit, csak szeretni...”
Mélyen keresztény, mégis meglepő.
Az atya már eljutott oda, ahová mindenkinek kellene. Nem akar mást, csak szeretni.
A hátsó borítóról egy kedves, szelíd, de határozott ember néz ránk. Teljes civilben, mintha azt mondaná: ne azt nézd, mi a rangom, arra figyelj, amit teszek, és amit mondok.
Hamar kiderült, hogy az atya nem csak beszél a hitről, Istenről, Jézusról és Szűzanyáról – de hitben is él.
A könyv tartalma legalább olyan meglepő, mint a külseje. Első elolvasásra azt láttam: gyakorlott szónok, jó emberismerő. Tudja, hogyan kell beszélni fáradt, munkában elgyötört emberekhez. Tudja, hogy nem szabad hosszú, bonyolult fejtegetésekbe bocsátkozni.
Azt is megtanulta Jézustól, hogy példákon keresztül a legkönnyebb a figyelmet a hitigazságokra ráirányítani. Világos, csiszolt és pontos nyelvhasználat jellemzi. Ráadásul tömör.
A bűnre rámutat, a bűnössel szemben szelíd és irgalmas.
Példái többségében ő maga is szereplő. Nem ő a hős, nem ő a középpont. A középpont Isten szeretete. Az a felfoghatatlan, gondoskodó szeretet, amivel Isten viszonyul hozzánk. A legkülönbözőbb formákban keresi a választ arra, hogyan kell beleilleszkednünk ebbe a szeretetfolyamba.
Már háromszor olvastam végig a könyvet. Bevallom, az első benyomásokhoz képest kissé másképpen látom. Nagy mélységekig jut el az atya. Ha életének egyetlen üzenete az „Isten akarata” című beszéde lenne, akkor is nagy kincset osztana meg velünk.
Hogyan lehet Isten akaratában élni? Miért jó az nekünk, ha teljesen átadjuk magunkat Isten akaratának? Hogyan működik, hogyan működtethető a szeretet?
Már nem is reméltem, hogy ezekre a kérdésekre világos, hiteles és egyszerű választ fogok kapni. Az atya azonban „felfedezte”, és átadta nekünk.
A teljes könyv elérhető - olvasható és letölthető - a honlapunkon. (Az olasz és a horvát változat is hozzáférhető.)
Bemutatásként két prédikációját emeljük ki .
1. Isten akarata (Perlaki Flórián: Életem üzenete, 25-31. oldal)
2. Mária kis tükörképe (Perlaki Flórián: Életem üzenete, 41-45. oldal)
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
PERLAKI FLÓRIÁN
Az élet útját mutatod nekem…
Könyvismertető
Az élet útját mutatod nekem…
Könyvismertető
Amikor megkaptam Flórián atya második könyvének a kéziratát, az
a szent témában helytelen gondolat jutott eszembe, hogy
vajon sikerült-e az atyának elérni az előző könyvének a
szintjét? (Életem üzenete című könyvének annak idején
megjelent méltatását itt találjuk.)Belenéztem a kéziratba, aztán egy ültömben végig olvastam. Döbbenetes! Röviden, világosan, mindenki számára érthető nyelven, érdeklődést felkeltve a lehető legtisztább indíttatással evangelizálni – nos, ez kivételes adomány, és Flóri atya ezt tudja.
Mire a könyv végére értem, teljesen megrendültem. Olyan tisztán láttam magam előtt a mi Jézus hitünk lényegét, mint még soha. Mást mondott talán, mint amit én tudtam? Nem, egyáltalán nem. Nincsen benne semmilyen rossz értelemben vett modernitás vagy maradiság. Ő arról beszél, amiről kell!
Arról, hogy milyen módon kell megvalósítanunk a szeretet parancsát. De nem parancsoló, előíró módban, hanem a legnagyobb alázattal a saját élettörténete, tapasztalatai alapján.
Ezek az írások prédikációra készültek. Közös csak annyi van bennük, hogy mind rövid, tömör, érdekes és egyedi, és mindegyik sokrétű tanítást tartalmaz. A konkrét tartalma mindegyiknek más és más. Így aztán nem könnyű az egész könyvet jellemezni.
Flóri atyában nincsen semmiféle felsőbbrendűség. Annak tekinti magát, aki: ő az emberek és Isten szolgája. Alázata páratlan. De miben mutatkozik ez meg? Az atya nem magát állítja példának, hanem a cselekedeteit teszi közzé – tanulságként, igen alapos önkritikával!
Aki csak kicsit is ismeri Flóri atyát, tudja, hogy a cselekedeteiben határozott. Ha meggyőződik egy ügy helyességéről, akkor tántoríthatatlan, és nem érdeklik a rá nézve esetleg hátrányos következmények. Az ő igenje valóban igen, a nemje pedig nem. Nem is érdemes megkísérelni, hogy valaki eltérítse a kialakult álláspontjától. De ő is csak ember, így aztán ő is tévedhet. Néhányat megoszt velünk ezekből a tévedésekből. Nagyon tanulságosak!
Kiemelkedő a lelki finomsága. A ma embere nagyon érzéketlenné vált a bűnnel szemben. Ezen most azt értem, hogy gyakran fel sem ismerjük, hogy bűnt követünk el. Flóri atya pedig még ma is imádkozik olyanokért, akikkel szemben az ő szigorú mércéje szerint valamikor régen bűnt követett el.
Ami talán a leginkább érdekes, az a tudatosan megvalósuló, állandóan Krisztusra tekintő magatartása. Ő nem a világon kívül szemléli Jézust, hanem azt figyeli, hogy hogyan kell Jézus szerint élni. Beszédeiben nem a transzcendens, az e világon kívül is önálló léttel rendelkező Istent, hanem a szerető és a szeretetből értünk meghalt Jézust és a tőle származó tanítást szemléli.
Ezt a könyvet a legnagyobb szeretettel ajánlom minden érdeklődőnek, még hitetleneknek is.
Honlapunkon elérhető, olvasható és letölthető PDF változatban.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Isten akarata
Róm 8,26
Részlet Perlaki Flórián: Életem üzenete c. könyvéből
Róm 8,26
Részlet Perlaki Flórián: Életem üzenete c. könyvéből
A mai szentleckében Szent Pál így ír: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, hisz mi azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkozni."
Néhány évvel ezelőtt volt egy nagy felfedezésem. Addig mindig úgy imádkoztam, hogy kinéztem a legszebb, legjobb, legszentebb dolgot és annak megvalósulásáért imádkoztam. Azt akartam megvalósítani.
Aztán valahogy sikerült, vagy nem. Az is előfordult, hogy legnagyobb jó szándékom ellenére egészen rosszul sült el a dolog. De ideális esetben is banális lett az eredmény. Emberi eredmény lett. Amit a hétmilliárd porszem egyike elérhet.
Eljött az a pillanat, amikor megértettem, hogy Isten végtelenül szeret engem, és neki minden pillanatomról van egy terve. Amit viszont Isten akar, az mindig végtelen nagy. Nyilvánvalóvá lett számomra, hogy nemcsak bűneimmel akadályozom meg Isten akaratát, hanem a legszebb, legszentebb emberi akaratommal is.
Tehát nekem mindenáron csak egy dolgot kell akarnom: Isten akaratát. Minden mást csak feltételesen. Ha t. i. ez az Isten akarata.
És ezt nem akadályozhatja meg sem ember, sem körülmények, hisz Isten mindenható. Kizárólag egyedül én akadályozhatom meg, méghozzá nem csak a bűneimmel. Azzal automatikusan. De megakadályozom az emberi akaratommal is. Akkor is, mert Isten nem veszi el szabad akaratomat.
De mi az Isten akarata? Ezt nem tudom, de egész szívvel ezért imádkozom, ezt akarom. Ekkor Isten szeretete a garancia, hogy ez megvalósul. És nem úgy, hogy majd Isten ki fogja nyilatkoztatni, egyszer, valamikor. Nem. Amelyik pillanatban azt mondom: Legyen meg a te akaratod, már benne is vagyok.
Biztos, hogy úgymond „rossz helyen" vagyok bűneim, emberi akaratom miatt, de ha azt mondom: bánok mindent, akkor ettől a pillanattól máris kész a Gondviselés új „útvonalterve" számomra, mint a GPS-ben! Ez a terv a mostani énem számára - mindent belekombinálva a legjobb. A legjobb saját magam számára és a legtöbbet adok ezáltal mindenki másnak is. Tehát teljesen benne vagyok Isten akaratában. A következő pillanatig, mert ha nem is mondom, de újra és újra kilépek. Tehát újra és újra vissza kell lépnem Isten akaratába. És mivel én ezt sem tudom megvalósítani, a Szűzanyát kérem, hogy Ő segítsen folyton visszalépni Isten akaratába. Én tehát nem tudom, mi az Isten akarata. De amit leginkább annak látok, azt kell tennem. Azért, mert Isten megmutatja azt, amit akar, vagy öntudatlanul is arra vezet.
Az én feladatom tehát az, hogy egy totális nyitottsággal figyelve minden körülményre, állapotbeli kötelességre, isteni jelzésre keressem Isten akaratát, és amit leginkább annak látok, kövessem. Mint egy világklasszis futballista, aki minden szempontot mindig figyel és minden mozdulatát ez a cél irányítja.
Ez objektíve lehet téves. Például a klinikán tévesen másik betegszobába mentem. Ekkor az ápolónők és az orvosok segíteni akartak. Kérdezték: a beteg anyja neve? Nem tudom. Melyik helységből jött? Nem tudom, mert pap vagyok, aki nem ismerem a beteget. Szükségszerűen egy hitvallás lett a beszélgetésből. Az, hogy odamentem, objektíve tévedés volt részemről, de Isten ezekhez az egészségügyi dolgozókhoz akart küldeni.
És lehetek bizonytalanságban. Jézus mindig Isten akaratában volt, de ő sem mindig látta ezt. Bizonytalan volt. Pl. amikor így kiáltott fel, Istenem, Istenem, miért hagytál el engem.
És amikor Isten akaratában vagyunk, garantált a végtelen nagy eredmény. Minden eredményt Isten nem mutat meg, sőt... csak néha jelzést ad. Annyi eredményt mutat meg, amennyire szükségünk van.
Volt egy eset, amikor megmutatta, hogy milyen nagy dolgokat hoz ki banális tetteimből. A papi jubileum évében csoportosan Rómába zarándokoltunk autóbusszal. Az utazás alatt természetesen segítettem idős, beteg paptársamat. Kabátját feladni, csomagját vinni. Amit mindenki ismeretlennek is meg tesz. Ekkor a pápai szentmise volt a legkiemelkedőbb esemény. Amikor erre a Szent Péter térre érkeztünk, már éppen megtaláltuk a székeinket a kijelölt helyen. Ekkor ez az idős paptestvérem azt kérte, hogy kísérjem ki. Belém villant, hogy miért nem akkor szólt, amikor kint álltunk és vártunk. Így lekéssük a legfontosabb eseményt, amiért ide zarándokoltunk. Szerencsére nem szóltam semmit, közben megértettem: Ha Isten ezt akarja, akkor ez lesz a jó. És elindultunk kifelé. Áradva hömpölygött velünk szembe a sok ezer érkező pap. Mindenki majdnem eltaposott, mire észrevettek bennünket. Aztán udvariasan helyet biztosítottak és jól megnéztek bennünket. Azt éreztem, hogy mindenkinek újra és újra üzenjük, hogy a legfontosabb most is a szeretet.
Nem is gondoltam volna, de visszaértünk időben. A szentmisén a tűző napon az idős atya egyre jobban görcsbe merevedett. Azt hittem, nem bírja ki a mise végéig, de minden erejét összeszedve kitartott. A mise után a Duna TV stábja látva paptársam hősiességét, velem készített riportot. A témát számomra az szolgáltatta, hogy milyen áldozatok árán vannak itt a papok. A kamerás nagyon ügyesen mutatta közben a háttérben szenvedő atyát. Talán életem legnagyobb prédikációja lett, mert ekkor - így mondták nekem - 200 ezer néző is nézte ezt a műsort. Azzal, hogy banális, hétköznapi segítséget nyújtottam az atyának, meg azzal, hogy kész voltam a pápai misét is elveszíteni, egy minden emberi elgondolásomnál nagyobb dolog építője lettem. Mert Isten akarata végtelenül több, mint a mi legszebb emberi akaratunk.
Még egy fontos kiegészítés. Azért is szoktam imádkozni, hogy Isten akarata valósuljon meg visszamenőleg is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ismétlődjön meg egy-egy esemény. Egy példával szemléltetem, hogy is képzelem el ezt a visszamenőleges történést.
Tíz évvel ez előtt együtt utaztam valakivel. Isten azt akarta, hogy szeressem, és ez által megtérjen az illető. Én nem szerettem. De Isten már akkor, tíz évvel ezelőtt meg tudta adni neki a megtérés kegyelmét. Nem úgy, ahogy Isten eredetileg akarta, (szeretet tettem által) hanem az által, hogy tudta: tíz év múlva fogok imádkozni ezért. Az utólagos imám által a lényeget, a megtérést meg tudta adni. Mert Istennek nem az a lényeg, hogy a vonaton és nem az, hogy akkori tettemmel, hanem az, hogy általam megadhassa azt a kegyelmet. A példában a megtérést.
Aki azt érzi, hogy végleg elrontott bármit is, annak nagy szeretettel mondom: Minden elrontott tettünket utólagosan is Isten akaratává tudjuk változtatni. Az imént mondottak értelmében. Imánk és hitünk által. Mert bármit kértek, higgyétek, hogy megkapjátok, mondta Jézus.
De mikor látjuk ezt az eredményt? Itt a buktató. Az imánk és hitünk eredménye sosem egyenlő azzal, amit látunk. Isten mérhetetlenül többet ad, mint amit látunk, mert csak annyit mutat meg, amennyire szükségünk van. A feltétel annyi, hogy ehhez arányosan nagy, gyermeki hittel kérjük.
Szent Pál gondolatára visszatérve: Gyöngeségemben segítségemre sietett a Lélek. Mert azt sem tudtam, hogyan kell imádkoznom. Úgy érzem, hogy tőlem ezt az imát kéri: Szűzanyám segíts, hogy életem minden pillanatában Isten akarata legyek. Másokkal, mindenkivel együtt és ez visszamenőleg is megvalósuljon.
U. i. Összefoglalva: mire alapozódik az, hogy visszamenőlegesen is Isten akaratává tudjuk változtatni tetteinket?
1. Isten végtelenül szeret engem is, és mindenki mást is.
2. Bármit kértek, higgyétek, hogy megkapjátok.
3. Isten mindent tud előre.
4. Tetteink eredménye nem egyenlő azzal, amit látunk. Isten mérhetetlenül többet hoz ki belőlünk annál, mint amit megmutat.
A teljes könyvet itt olvashatja, ugyanott le is töltheti.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Mária kis tükörképe
Lk 1,31
Lk 1,31
Részlet Perlaki
Flórián: Életem üzenete
c. könyvéből
A mai nap Szűz Máriára tekintünk. Ő mindnyájunknak példaképe. Most arról szeretnék beszélni, hogyan tükröződött vissza Mária élete édesanyám életében. Többnyire az ő emlékirataiból idézek.
A mai Evangéliumi szakaszban hallottuk: „Ne félj Mária. Kegyelmet találtál Istennél. Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz."
Édesanyám keresztneve is Mária. Én ezt is ajándéknak érzem, hogy a neve is Szűz Máriát tükrözi. Hat fiúgyermeket szült - a két leány mellett. Hét gyereket neveltek fel. És hogy talált kegyelmet Istennél?
Fiatal lány korában komponált magának egy imádságot: „Imádkozom a tiszta jegyességért. A tiszta házaséletért. A szent édesanyaságért."
Másik imája, amihez mindig visszatért: „Csupán átadom magam Isten tervének. Amit rólam elképzelt, én azt szét nem rombolom."
„1944-ben esküdtünk. Tóbiás násszal kezdtük a házasságot. Három nap ima és önmegtagadás." „45 karácsony éjszakáján megszületett az első gyermekünk." Szülés után édesanyám hallotta az éjféli miséről hazafelé tartó emberek beszédét az ablaka alatt.
„1952-ben, februárban temettük Tamáska fiamat. Ekkor mindenki ostromolt, kollégák, rokonok: legyen eszünk, nem tudjuk őket felnevelni, ne legyen több gyerek. Én csak azt ismételgettem. Legyen meg a Te akaratod. Én a Te művedet soha le nem rombolom. És novemberben megszületett az ötödik gyermekem.
53 kegyetlenül hideg tél volt. A csapba befagyott a víz, sokáig kútról hoztuk a vizet. Egy lavórban, kevés vízben fürösztöttem az újszülöttet. Nem törődött akkor már velünk senki. Segélyt nem kaptunk, mert nem kötelesek adni - mondták a férjem munkahelyén, a bankban. És ezt a gyermekemet különös szépséggel, tehetséggel, jó lelkülettel áldotta meg az Isten. Dacára annak, hogy abban az időben üldözték a vallásos gyerekeket, végig kitűnő tanuló volt. Énekes lett belőle." Énekelt Japánban és sok más országban.
„1958-ban József fiam virágvasárnapra született. Nagycsütörtökön már otthon voltam. Az a nagycsütörtök éjszaka örök emlékemben maradt. Az egyik karomon a pólyás baba, a másik karomon a kis György sírdogált, (aki szintén pap lett) én meg középen sírtam egy fotelben ülve. Gyenge voltam és erőtlen... Majd mikor elhallgattak, a pólyás babának nem volt helye, ahova letegyem. Az Úr Jézus képe alatt egy íróasztalon helyeztem el és ezt mondtam:
'Úr Jézus neveld fel! Mert én már nem tudom!' Ezt egész szívemből kértem... Felnevelte: szinte nem is vettem észre! Szépnek, jónak, tehetségesnek, sok örömemre a mai napig. Ez a József fiam üvegfestő lett."
József testvérünknek anyukánk halála előtt 5 nappal volt üvegfestészeti kiállítása a Mátyás Templomban és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Székházában tárlata. Ezt a televízió is közvetítette. Ezen a rendezvényen édesanyánk, (86-ik évének betöltése után) még személyesen részt tudott venni.
„Egyszer novemberben, estefelé a cserépkályha elé kuporodtunk én és a kisgyerekeim. A kályha ajtaját kinyitottam, hogy az élő parázs jobban melegítsen. Hátunkat pokróccal betakartam (mert hideg volt a szoba) és egymást átölelve énekeltem, mert azzal mindig le tudtam kötni a figyelmüket. Közben, magamban kértem az Úr Jézust: ne kérjenek máma már enni a gyerekek, mert semmi-semmi ennivaló nincs és pénzem sem. Csöndben szépen énekeltem és ők hallgatták.
Váratlanul megszólalt a csengő. Egy idős leány jött (napi áldozó volt) közvetve ismertem csak, és nem is volt többé nálam. Bejött és azt mondta: 'Ma reggel az Úr Jézus szólt nekem, hogy ennivalót vigyek valakinek. Ne sértődjön meg Perlakiné, magukra gondoltam' és a kis kosárból kenyér, alma, felvágott stb. került elő. - Én erre azt mondtam: Magát valóban az Úr Jézus küldte! Köszönöm!"
„Egyik gyermekem 9 éves korában egy napon azzal jött haza az iskolából, hogy 'Édesanya az egyik osztálytársamnak (roma) nyolcadik testvére született és az egész osztály ezen nevetett.' Ő ezt nagyon zokon vette, mert heten voltak akkor testvérek és ezt ő mindig szégyellte... én ezt tudtam róla... Ekkor kétségbeesve ránéztem az Úr Jézus képére és szívből kérdeztem: Hogy mondom én meg ennek a gyereknek, hogy neki is lesz nyolcadik testvére (harmadik hónapban voltam akkor).
Egy reggel így szólt ez a gyermekem: 'Édesanya érdekeset álmodtam. Azt álmodtam, hogy itt voltunk a verandán. Édesapa, te, meg én! Édesapa karján volt egy pólyás baba. Az Úr Jézus benyitott a verandaajtón... Rám nézett és azt mondta: „Ezt az új kisbabát adom nektek, fogadd el!'
Én abban a percben tudtam, hogy az Úr Jézus jött el hozzá és én ekkor azt mondtam: Így igaz kislányom, testvéred fog születni... ."
Édesanyám 79 éves korában írta le visszaemlékezéseit. Egyik mondatát idézem még ebből:
„Most a harcok után nagyon boldog öregasszony vagyok. Az Isten tesz engem boldoggá."
Nekem pedig azt juttatja eszembe: A maga szintjén tükröződik édesanyám életében a Boldogságos Szent Szűz éneke is „Boldognak hirdet engem minden nemzedék."
A teljes könyvet itt olvashatja, ugyanott le is töltheti.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
A bennünket boldogítót ünnepeljük
Perlaki Flórián atya gondolatai Nagyboldogasszony ünnepére
Perlaki Flórián atya gondolatai Nagyboldogasszony ünnepére
Nagyboldogasszony ünnepe van. A Szűzanya boldogságát ünnepeljük. Valójában, amikor eltávozott a Szűzanya, amikor a földi életét befejezte, akkor - mi már ezt hitigazságként ünnepeljük - testestől, lelkestől fölvétetett a mennybe. A környezete viszont azt élte meg, hogy a Szűzanya nincs köztünk többé. Az a Szűzanya, akit nagyon szerettek. Hogyne szerették volna azt, aki folyamatosan Istent sugározta, aki emberileg is mérhetetlen nagy ajándék volt minden körülötte élő számára. Az ő számukra ez volt az a pillanat, amikor árvának érezték magukat. Azt a pillanatot, ami valójában a Szűzanya mennyei dicsőségének, a mennyei boldogságának az igazi kezdete. A tanítványok is szomorúak voltak, amikor Jézus a Mennybe ment. Nyilván a Szűzanya környezete is hasonlóan fájdalmas szomorúságot élt át. Olyan mértékben tudtak osztozni a Szűzanya örömében, boldogságában, amilyen mértékben a hitük szemüvegén keresztül néztek.
A Nagyboldogasszony arra hív bennünket, hogy hitünk által osztozzunk az Ő boldogságában. Már most a boldogsággal akar megajándékozni bennünket. Azonban csak olyan mértékben tud boldoggá tenni, amilyen mértékben hittel nézzük őt, az Ő boldogságát. A Szűzanya boldogító akar lenni. Bennünket is boldogítani akar. Azt akarja, hogy a világ összes fájdalmát, negatívumát Isten szemével nézzük. Azt akarja, hogy a tengernyi negatívum mögött is felfedezzük azt, hogy ez is az igazi boldogsághoz visz közelebb bennünket. Azt akarja, hogy ne a rövidlátó emberi logika szerint keressük a boldogságot. Ne hamis boldogságok örömében. Amikor emberi szemmel nézzük a dolgokat, nem látjuk azt, hogy mitől leszünk boldogok és mitől boldogtalanok.
Az első világháborúba boldogságtól ittasan mentek a katonák, hogy az országért, meg a saját dicsőségükért milyen nagy dolgokat fognak tenni. Aztán nem sokkal később értették meg, hogy nem a boldogságba meneteltek. Az akkori hatalmas, ünneplő tömegek számára is, minden katonának, minden hozzátartozónak mérhetetlen nyomorúság elindítója volt ez a diadalmenet, meg az ország szörnyűséges pusztulásának, kárának elkezdődése. Azt hitték, hogy most ez a boldogságban való menetelés, miközben homlokegyenest az ellenkezője volt a valóság. De ez fordítva is így van.
Annak idején az egyik pap testvérünk, amikor bejelentette a szüleinek, hogy elmegy papnak, akkor teljesen ledöbbentek a szülők. Nagyon vallásos szülőkről van szó. Azt mondták, hogy hát nem így gondolták. A több gyerek közül őbenne bíztak. Arra számítottak, hogy majd ő fog gondoskodni róluk.
Direktben nem beszélték le, csak arra igyekeztek rábírni, hogy várjon még, ne siessen. Fiuk azt válaszolta, hogy aki jobban szereti apját, anyját ... nem lehet tanítványom. És ment a szemináriumba. A szülők ezt a legteljesebb elveszítésnek, egy boldogtalanságnak élték meg.
A későbbiek során ez a pap sok éven át a szülők lakhelyén működött. Amikor pedig a szülők megbetegedtek, ez a fiuk látogatta őket a kórházban.
Amikor édesapja gondozásra szorult, ez az elveszített pap fiuk járt naponta tornáztatni édesapját és gondoskodott róla. A szülők utolsó éveiben is ott volt mellettük. Amikor elindult a papság felé, azt hitték, elveszítették ezt a fiukat, a reményüket. Úgy érezték, hogy oda a boldogságuk. A valóság evilági értelemben is éppen az ellenkezője volt. Ha csak az evilági szinten nézzük a boldogságot, akkor is mérhetetlenül sokat kaptak ezek a papszülők – és éppen akkor, amikor azt élték meg, hogy vége a boldog reményeiknek. Pedig az evilági boldogság csak egy harmatgyenge előleg ahhoz képest, amit Isten adni fog odaát.
A boldogságos Szüzet ünnepeljük tehát, aki bennünket is boldogítani akar. De elsődlegesen nem a világ csalóka boldogságával, hanem az igazi boldogsággal. Azonban nem csak akkor, amikor már megérkezünk életünk befejezése után, hanem amennyire csak lehet, már mostani, földi életünkben is. De ezt csak a hit által tudjuk befogadni. Mert többnyire éppen a legnagyobb isteni ajándékok megérkezésekor fájdalmat, félelmet érzünk. Ez még a Szűzanyára is vonatkozik. Amikor Gábor angyal meghozta neki a végtelen nagy örömhírt, hogy a megváltó édesanyja lesz, akkor így vezette be: Ne félj, Mária. A Szűzanya is félelmet érzett, amikor a boldogító felkérést kapta.
Köszönjük meg a Szűzanyának, a Nagyboldogasszonynak, hogy bennünket is boldogítani akar a végtelen örök boldogságra segítéssel, de már a mostani, földi életünk boldog megélésével is. Kérjük, hogy segítsen olyan hithez, amely az élet minden helyzetét, akár a legnehezebb helyzetét is átragyogja. Mondjuk neki: Szűzanyánk, olyan hitet adj nekünk, amely minden helyzetben boldogít bennünket, sőt olyan hitet, mely által mi magunk is másokat boldogító emberek leszünk.
Köszönetet mondunk Perlaki Flórián atyának, amiért engedélyezte a beszéde közlését. Ezt a beszédet az "Életem üzenete" című könyv nem tartalmazza.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Csomóoldó
Boldogasszony
Szokatlan cím ez a Boldogságos Szűzre. A Magyar Kurír számolt be még 2016-ban Szűzanyánk ilyen jellegű tevékenységéről, argentin forrásra hivatkozva.
Mai életünket súlyos erkölcsi válság jellemzi. Ennek egyik megjelenési területe a házasság. A válások gyakorisága döbbenetes. 2008-ban 100 házasságkötésre 62 válás jutott. Ez javult, 2018-ban 33, 2019-ben 26, 2020-ban már „csak” 22 ez a szám. Azt is tudjuk azonban, hogy a házasságkötés nélküli együttélések száma is nőtt. Ismert, hogy a TVA (teljes válási arányszám) a keresztények között is igen magas, bár – legalábbis reményeink szerint – az átlagnál alacsonyabb. A súlyos házassági nehézségek keresztény testvéreinket is elérik.
Megjegyezzük, hogy a válás nem pusztán erkölcsi kérdés. A házasságok tömeges megromlása mögött a társadalom olyan bajai állnak, amelyek a "modern" társadalom szerkezetéből, működéséből, uralkodó ideológiájából törvényszerűen következnek. Ezt a területet meghagyjuk a társadalomtudósoknak és politikusoknak. A társadalom pozitív változásaira Isten tudja, mennyit kell várni. A ma emberének itt és most van szüksége segítségre. Jól tesszük, ha ilyen bajunkkal is a Szűzanyához fordulunk.
Boldogasszonyunk közbenjárásával a XVII. században oldódott meg először házassági „csomó” – legalábbis, amiről tudunk.
Ez a történet a jezsuitákhoz kötődik. Részletes leírását a hivatkozott cikkben itt olvashatjuk.
Csomóoldó Boldogasszony
Augsburg, Sankt Peter am Perlach
A kép megértéséhez annyit kell tudni, hogy a régi házasságkötési szertartásban (ill. a görög ortodoxoknál ma is) a házasságkötéskor a házasodók fején lévő jelképes koronát a szertartást végző pap egy fehér szalaggal összeköti.
Ezen a görög esküvői képen jól látszik
a pár koronáit összekötő szalag
Ez a szalag kettőjük feltétlen összetartozását, összekötését fejezi ki. A házasság e jelképes kötelékén lévő csomó a zavart jelenti.
A Szűzanya mint csomók kioldója nem újkori gondolat, Szent Iréneusznál (+ 202) találjuk. „A hamis gnózis leleplezése és cáfolata” című írásában írja: „Éva engedetlenségének csomóját Mária engedelmessége oldotta ki.”
A csomóoldásért a Szűzanyához kilenceddel imádkozhatunk. Ennek teljes leírását itt találjuk. Magától értetődik, hogy csomóoldást nem csak házassági „csomók”, hanem életünk más megoldhatalannak tűnő helyzetében is kérhetünk.
Forrás:
Magyar Kurír https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-csomooldo-boldogasszony-kozbenjarasa-17-szazadban-oldott-meg-eloszor-hazassagi-vals
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Perlaki
Flórián atya gondolatai ádvent negyedik vasárnapjára
Erzsébet méhében a magzat felujjongott, amikor Jézus anyja odaérkezett. Ez a magzat nem más, mint Keresztelő János. Ő azért ujjongott fel, mert a Szűzanya Jézust hozta el őhozzá. Nekünk is ujjonganunk kell, amikor Máriával találkozunk. A továbbiakban Boldog Guerricus apát beszédeiből idézek.
Mária csak egy gyermeknek adott életet, aki, miként egyszülött Fia a mennyei Atyának, ugyanúgy egyetlenje e földi Édesanyának is. A Szűzanyának az a dicsőség jutott, hogy az Atya Egyszülöttjének adjon földi életet. De ő Egyszülöttjét öleli keblére azok képében is, akik Fiát követik, azaz minket, hívőket is. És nem restelli, hogy anyának szólítsák mindazok, akikről tudja, hogy lelkükben Krisztus képét már kialakították, vagy most alakítgatják azt önmagukban.
Az a régi Éva inkább mostoha volt, mint édesanya, hiszen gyermekei az ő révén már előbb halálra vannak ítélve, mint ahogy megláthatnák a napvilágot. Minden élők anyjának hívták ugyan őt, de inkább minden élők halálhozójának bizonyult. A halandók szülőanyjának, mert tőle születni ugyanannyi, mint beleszületni a halálba. De míg ő nem tudott azzá lenni, mint amit a neve jelent, addig Máriában valósággá vált ez a hittitok, hiszen anyjává lett mindazoknak, akik az életre újjászülettek. Éppen úgy, mint ahogy az Egyház is anyánk, amelynek Mária az előképe. Mária annak az Életnek lett az anyja, aki mindenkit éltet. Azzal, hogy ez az Élet tőle született meg, azokat is valamiképpen szintén újjászülte, akik ebből az Életből részesednek. Tehát bennünket, mai keresztényeket is újjászült.
Krisztus szent Anyja e hittitok révén a keresztények anyjának is mondhatja magát. Íme, gondoskodása és anyai jósága folytán annak is bizonyul. Szíve nem érzéketlen gyermekeihez, - mihozzánk - mintha nem is az övéi lennénk. Ő csak egynek adott ugyan életet, de az anyai szeretet gyümölcsét osztani nem szűnik meg sohasem.
Ha Szent Pál, Krisztus apostola atyai gondoskodással és szeretettel egyre újjászüli gyermekeit, amíg Krisztus ki nem alakul bennük, mennyivel inkább megteszi ezt maga Krisztus anyja! Pál azáltal lett atyjukká, hogy hirdette nekik az igazság igéjét, amely új emberré szülte őket. Mária azonban sokkal kiválóbb és szentebb módon lett anyjukká, mert magának az örök Igének adott életet. Dicsérem ugyan Pál igehirdető szolgálatát, de jobban csodálom és tisztelem Máriában az életadás szent titkát.
De lásd: úgy tűnik, hogy földi gyermekei is az anyát ismerik fel benne, így sugallja ezt nekik valami hitből fakadó természetes gyermeki szeretet. Veszélyek idején és minden szükségükben elsősorban az ő nevét hívják segítségül, és leginkább hozzá menekülnek, mint a kisgyermek édesanyja ölébe. Azért hát úgy vélem, nem alap nélkül vonatkoztatjuk rájuk is a prófétai ígéretet: Benned találnak majd otthonra gyermekeid. (Zsolt 101, 29.) Figyelembe vesszük természetesen azt is, hogy e jövendölést elsősorban az Egyházra értjük.
Most még a Magasságbeli anyjának az oltalma alatt élünk, mintegy szárnyainak árnyékában, a pártfogása alatt állunk. Egyszer pedig majd dicsőségének részeseiként anyai keblére ölel minket. Akkor együtt zeng majd az ujjongók és az édesanyát köszöntők éneke: Miként minden örvendezőnek, úgy nekünk is benned van életünk forrása - (Zsolt 86, 7) - Istennek szent Anyja.
Ujjongjunk és örüljünk tehát mindig, amikor Máriával, Égi Édesanyánkkal találkozunk. Ujjongjunk és örvendezzünk most is, amikor a Szentírás szavai által találkozunk vele, hiszen ő általa azzal a Jézussal is találkozunk, akit magával hoz, amint Keresztelő Szent Jánoshoz is odavitte.
2021. december 19.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Hogyan vezetett el a Szűzanya a
gyógyító Jézushoz?
Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt hisszük, ami velünk történik, az fontos és érdekes másoknak is. Istennek tartozom azzal, hogy mindenkivel megosszam az alábbi történetet. Elvárás ugyanis, hogy dicsőítsük az Istent. Istent dicsőíteni pedig a tettei alapján a legegyszerűbb és a leghitelesebb. Így tehát ez az írás Jézus és a Szűzanya dicséretére szolgál.
Az alábbi történetben hiányolhatnak néhány konkrét adatot. A történetben azonban sok az emberi hiba. Nem akarok még burkoltan sem vádolni senkit, aki érintett volt, így csak olyan részletességgel írom le a történteket, hogy ne lehessen azonosítani a szereplők egy részét.
Hatéves koromtól jártam hittanra, és attól kezdve buzgón ministráltam is. Szerettem a templom békéjét, és szorgalmasan próbáltam megérteni és megközelíteni Istent.
Rendszeresen imádkoztam, és - főleg esténként - a rózsafüzért is morzsolgattam. Istentől magamnak soha nem kértem semmit, csak igazi, erős hitet. De azt kitartóan. Bajba került családtagjaimért imádkoztam, de úgy éreztem, nem talált meghallgatásra.
Az nem volt kétséges számomra, hogy Isten létezik. De ki ő, és milyen? Nem én voltam az első, aki eltévedt a szentháromságtanunk és a Szűzanyára vonatkozó dogmák felettébb bonyolult útvesztőiben.
Azonban volt és van egy fixpont. Ez pedig a Boldogságos Szűz Mária. Számtalanszor megjelent, hitelesen szólt, tömegek látták, köztük mohamedánok is, akik ugyan tisztelik Szűz Máriát, mint Jézus anyját (Jézust ők prófétának ismerik el), de részrehajlással, elfogultsággal aligha vádolhatók ebben az ügyben.
Ez kiindulásnak nem volt rossz, de itt megálltam. Máriát bizonyos kijelentései alapján - azt is figyelemebe véve, hogy Ő a világ Győzedelmes Királynője - az imaéletem középpontjába állítottam. Kaptam konkrét segítséget is tőle. Olyat, amikor nem volt kétségbe vonható a forrás.
Egy kicsit megnyugodtam az útkeresésben, bár éreztem, hogy valami - vagy inkább Valaki - nagyon hiányzik.
Eljött aztán a nagy próbatétel ideje. Biztos vagyok benne, hogy nem Isten tett próbára. Sokkal inkább a saját tudatlanságom vezetett abba a helyzetbe.
Egy napon megdöbbenve észleltem, hogy dől belőlem a vér. Semmit nem éreztem előtte - derült égből villámcsapás.
Gyors orvosi diagnózis: rák. Másnap meg is műtöttek. A műtét nem sikerült, bevéreztem, éjjel újabb műtét. A szövettan rosszindulatú daganatot mutatott. Ezt követően még négyszer műtöttek. A három évig tartó kálváriám során huszonkét kilót fogytam.
Az utolsó műtét után közölték velem, hogy menthetetlen vagyok, a daganat áttétet képező típusú, nincs remény a gyógyulásra - készüljünk föl a legrosszabbra.
Rendszeresen imádkoztam a Szűzanyához, aki Labouré Szent Katalinnak, a csodásérem szentjének kijelentette, hogy aki őt kéri, azt meggyógyítja. (Ez nem pontosan így hangzott el, de én így értelmeztem.) Egyszerűen nem értettem: miért nem gyógyított meg? De még egy kis idő volt. Ezt használtuk ki. Elmentünk 2018 őszen a csatkai búcsúba. Szeretem a csatkai kegyhelyet, csodás fekvésével, kútjával, szent légkörével vonzza a hívő embert. A feleségem is támogatott - szó szerint is, mert csak úgy tudtam menni.
A gonosz mindent megtett, hogy ne érjünk oda. Az autónk - ami közismerten megbízható típus és rendszeresen szervizelt jármű volt - közvetlen az út előtt elromlott egy olyan hibával, ami elméletileg lehetetlen. Menetképes maradt, de csak lassan lehetett vele menni, kockáztatva, hogy bármikor megáll, ott, ahol van. Úgy döntöttem, elmegyünk. Az élet döntése volt!
Szép őszi nap sárgállott. A kápolna tornya mellett kék ég, fehér felhőfoszlányokkal. Áhítattal néztem, mikor jelenik meg a Szűzanya. De nem jelent meg.
Történt viszont valami más. A mise végén egy könyvet osztottak a hívőknek. Mindenki örömmel fogadta. Ebben a könyvben volt Mária üzenete - nekem!
De mi is volt ez? A találkozás imakönyve!
Később megtudtam, hogy Mirjam nővér, a könyv szerzője, fenn ült a völgytemplom peremén, egy padon, fájt a lába, nem tudott lejönni. Ott vett részt a misén, és nézte, ahogyan a segítői osztogatták a könyvét. Tudta-e, hogy egy csoda részese lesz? Nyilván nem, de remélte, hiszen ezért dolgozott: Isten csodálatos kegyelmének bemutatásáért.
Otthon visszatértem a betegágyamba, és rögtön elkezdtem olvasni. Nem értettem meg azonnal, miről van szó. Ahhoz még legalább egy hónap kellett.
A könyv két részből áll. Az első Jézus Véréről szól. A vér misztikája nagyon kemény terület, egyáltalán nem voltam hozzá érett, noha természetesen hallottam róla. Így aztán letettem, és sokáig hozzá se nyúltam.
Egyszer eszembe jutott, hogy a Bibliának sem az eleje a legérdekesebb, nézzük meg, mi van hátrább. A második részben a "Jézus Szíve a mindenség erőközpontja" c. írás olvasható. Ó, ez már világos volt, és érthető. Szokatlan, misztikus bemutatása annak, hogy Jézus vágyik a szeretetünkre, és nem is kér mást tőlünk, mint hogy szeressük.
Ez mélyen elgondolkodtatott. Jézust mindig tiszteltem, és szörnyű halála miatt nagy részvétet éreztem iránta, de soha nem kerültem hozzá közel.
Olyan mélyen meghatottak a könyvben leírtak, hogy kimásztam az ágyamból, felnéztem a feszületre, és azt mondtam: Jézusom, én nem tudom, ki vagy te igazából. De ha csak szeretetet kérsz, akkor ezt nem tagadhatom meg. Jézusom, szeretlek!
Milyen egyszerű mondat: Jézusom, szeretlek! És milyen erős!
Hamarosan világos lett előttem, hogy Jézus valóban Isten: meggyógyított! Napról napra jobban lettem, megerősödtem, és szellemileg is magamhoz tértem.
Jobb állapotban vagyok, mint a betegségem előtt, dolgozom.
Eddig tart a történet, de érdemes egy kicsit elgondolkodni rajta, hogy mi történt!
1. A betegségnek ugyan
nincsen joga hozzánk (ld. Gal
3,13) , de ettől még megbetegszünk.
2. Mint hagyományhű katolikus, a Szűzanyához fordultam.
3. A Szűzanya ekkor közvetlenül nem segített.
4. Ehelyett igen furcsa módon Jézushoz vezetett, aki viszont már az én kérésem nélkül meggyógyított! Azt, hogy a gyógyítás milyen módon valósult meg, arról csak vélekedhetünk.
2. Mint hagyományhű katolikus, a Szűzanyához fordultam.
3. A Szűzanya ekkor közvetlenül nem segített.
4. Ehelyett igen furcsa módon Jézushoz vezetett, aki viszont már az én kérésem nélkül meggyógyított! Azt, hogy a gyógyítás milyen módon valósult meg, arról csak vélekedhetünk.
- Gondolhatjuk azt, hogy a
Szűzanyánk közbenjárására történt a gyógyulás csodája.
- De azt sem tarthatjuk kizártnak, hogy ez a szeretet működése volt, hiszen „az Isten szeretet”. (1Jn 4,8b)
- De azt sem tarthatjuk kizártnak, hogy ez a szeretet működése volt, hiszen „az Isten szeretet”. (1Jn 4,8b)
A gyógyulást követően számtalan lelki, szellemi ajándékban részesültem.
Jézus a halálos ágyamon megfogta a kezem, és kihúzott onnan. Biztos vagyok benne, hogy mindaddig, amíg én el nem engedem a kezét, jó dolgom lesz itt a földön.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Hegyi Ferenc
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Dr.
Hegyi Ferenc: A szent gyógyulás
(Könyvismertető)
(Könyvismertető)
A szent gyógyulásra egyre nagyobb szükségünk van. Sok a beteg, rengeteg a szenvedés. A Szentírás szerint Jézus megváltott minket a törvény átkától, és így a betegségtől is. A gyógyulás azonban nem automatikus, azt Istentől a hitünkkel kell átvennünk. Ennek a módozatairól tájékozódhatunk ebben a kis könyvben.
A szerző közérthetően, a Biblia alapján mutatja be a szent gyógyulás fogalmát és működését.
A témában írt legtöbb könyv tartalmának 90%-a esetleírás, és csak 10%-a szól arról, hogy mit, és hogyan tegyünk. Ebben a könyvben ez éppen fordítva van. Így kis terjedelme ellenére nagy anyagot ölel fel. Az irodalomjegyzék tartalmazza a téma magyar nyelvterületen elérhető, alapvető irodalmát.
A szerző a kifejtés során teljes egészében hű az Egyház tanításához és a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás elveihez és gyakorlatához.
Ez a könyv arról szól, hogy mi mit tehetünk meg sajátmagunk és mások gyógyulásáért, de soha ne felejtsük el, hogy a gyógyítók nem mi vagyunk. Mindig Isten gyógyít!
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Félelem, vagy ima?
Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy nehéz idők következnek az emberiségre. Magyarország helyzete különösen nehéz. A „Regnum Marianum” mindig útjában volt az ördögnek, és ez ma sincsen másképpen.
Különböző magánkinyilatkoztatásokra hivatkozva, sok szörnyűséget jósolnak. Látjuk, hogy néhány testvérünk elképesztő hittel várja a megjósolt csapásokat, akaratlanul hozzájárulva ezzel a bekövetkezésükhöz.
Jó lenne, ha inkább bölcs papjainkra figyelnének. „Ezeknek a próféciáknak, felhívásoknak különböző a hangszerelése és ennek megfelelően a hatása is. Ha összeszedettségre, éberségre, imádságra hangolnak, az rendben van. De ha félelmek, rettegés, rossz érzések töltik el ennek nyomán embereket, az nincs rendjén.” – írja Bocsa József piarista atya.
Természetesen valós a fenyegetettségünk. Az is biztos, hogy saját erőből kevés a ráhatásunk a jövő történéseire. Van azonban nekünk egy drága Mennyei Édesanyánk, akinek más a pozíciója. Forduljunk hozzá bizalommal, imádkozzuk a rózsafüzért! Ne felejtsük el:
A
SZENT RÓZSAFÜZÉR AZ UTOLSÓ IDŐK NAGYHATÁSÚ FEGYVERE!
Az azonos című videót itt
nézhetjük meg.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Védjük meg
a vallásunk szimbólumait!
Jól fontoljuk meg azt, hogy milyen adventi koszorút, karácsonyi bokrétát és karácsonyfát viszünk be a lakásunkba!
Jól fontoljuk meg azt, hogy milyen adventi koszorút, karácsonyi bokrétát és karácsonyfát viszünk be a lakásunkba!
 |
 |
 |
 |
Minden vallásnak megvannak a maga szimbólumai. Ez különösen igaz a katolikus vallásra. Ha egy hitrendszert föl akarnak számolni, elsők között támadják meg a szimbólumait. A körülményektől függ, hogy nyíltan vagy burkoltan. Ma Magyarországon ez még véletlennek álcázva folyik, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy mindez jól megtervezett folyamat eredménye.
Ha szétnézünk a piacokon és a boltokban, azt látjuk, hogy az árusok felkészültek az adventre és a karácsonyra. Rengeteg az adventi és a karácsonyi dekoráció. Jól kivehető azonban az, hogy erősen megváltozott a kínálat összetétele. Ez a virág- és ajándékboltokban különösen szembetűnő.
Újabb „remek” ötlettel találkozhatunk. Az adventi koszorú nem adventi koszorú, hanem négy sorba állított gyertya. Ezek a díszek esztétikailag általában nem kifogásolhatóak. Az anyaguk tetszetős, szép kivitelűek. Csábítóak is lehetnek, hiszen az ünnepi asztalon egyszerre lehet adventi jelkép és gyertya. A jelképpel azonban probléma van.
Kezdjük azzal, hogy az adventi koszorú kör alakú. Az első adventi „emlékeztető” is kör alakú volt. A kör jelképezi a napot és a holdat is. Az előbbi Jézus, az utóbbi a Szűzanya ismert ábrázolása. A koszorú alapja pedig hagyományosan örökzöld, ami az örök életet jelképezi. Hová lettek?
Teljesen eltűntek a kis asztali betlehemi istállók, amik Jézus születésére emlékeztetnek. Interneten még helyenként lehet rendelni, de a boltokban sehol. Valóban nem lenne rá igény?
Az asztaldíszként ill. kényszerből karácsonyfa helyettesítőnek szolgáló karácsonyi bokréták nagy része megváltozott. Ezek korábban örökzöld (fenyő, moha) alapra helyezett díszekből és gyertyából álltak. Ez nagyon helyénvaló, mert a gyertya Jézus egyik közismert szimbóluma. Megdöbbenve nézem, hogy a bokréták egy részén vagy a gyertya manó alakú, vagy manó "dísz" van rajtuk.
A kész kis karácsonyfák mellett egyre több a grincsfa. Összekötözött, megnyomorított fenyő utánzat, manóvá deformálva.
Javasoljuk elolvasni az ebben a témában korábban megjelent írásunkat, amiben részletesebben kifejtjük a fenti problémákat.
Áldott, békés adventet kívánunk!
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |
Fogadd el Isten szeretetét!
A karizmatikus kereszténység alapjai
(Könyvismertető)
A karizmatikus kereszténység alapjai
(Könyvismertető)
Gyakran elhangzik a biztatás: merítsünk erőt a hitünkből! Tennénk, de gyakran két nehézségbe is ütközünk. Gyenge a hitünk, és elképzelésünk sincsen arról, hogyan kell a hitből erőt meríteni. A biztatás azonban jogos, hiszen bibliai alapú. Pál írja a fogságában Timóteusnak: Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. (2Tim 1,7)
Isten a mi aktív közreműködésünk nélkül nem fogja megoldani a problémáinkat. Mindaddig kívül marad az életünkön, amíg be nem hívjuk.
Hogyan tudjuk felszabadítani azt az erőt, amit Isten ad nekünk? Erről szól ez a könyv.
A szerző a Szentírás és egyházi dokumentumok alapján fejti ki azt, hogyan tudjuk átvenni Isten szeretetének a megnyilvánulásait, kegyelmi ajándékait.
Az OOK-Press Kiadó által most közzé tett könyv PDF változata olvasható és letölthető. Az EPUB és MOBI változatok is elérhetőek.
Vissza
| a kezdőlapra | a lap tetjére |